1. rész
Sziasztok, remélem tetszeni fog a blogom, ami leginkább Zayn-es, de lesz itt majd sokminden :) lécci komizzatok.. :)
*Holly szemszöge*
-Steve nem bírnál ki úgy egy napot, hogy megvárod amíg felkelek és addig nem bömbölteted a zenédet?? Tudod szar arra kelni, hogy dübörög a ház..-kiabáltam át a drágalátos bátyámnak, aki hajnalok hajnalán dübörögteti a zenét. Dél van, nagyszerű.. ilyen korán is rég keltem már..
-Nem bírnál ki úgy egy reggelt, hogy nem ordibálsz és esetleg normális időben felkelsz húgi??-kiabált vissza, mire én idegességemben felpattantam és átrohantam a szobájába, majd fejbe vágtam egy párnával. Meglepődve nézett rám, majd egy levakarhatatlan vigyorral az arcán megfogott egy másik párnát és püfölni kezdtük egymást. Pár perc múlva kifulladva, és röhögve terültünk el a padlón.
-Béke?-nyújtotta felém a kezét.
-Béke..-válaszoltam nevetve, majd kezet ráztunk. Visszamentem a szobámba és felvettem a kedvenc fekete Amsterdam-os pulcsimat, egy fekete csőgatyával és egy fekete Adidas cipővel, majd elindultam a szokásos helyemre, egy kisebb kávézóba.
-Mint aki gyászol..-nézett rám hüledezve Steve.
-Jó ez így..szeretem a feketét, nem kell beszólni..-boxoltam bele játékosan a vállába.
-Na én elmentem a kávézóba, 2kor tali az ugratóknál.-kiabáltam vissza az ajtóból, majd felkaptam a deszkámat és elindultam a 2 utcával odébb lévő kávézóba. Mint minden reggel..illetve délben. Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy imádok deszkázni. Tőlünk nem messze van egy ugratópálya ahova Steve-el minden nap lemegyünk pár órára. Ez megy már majdnem 1 éve. Amióta a szüleink meghaltak nagyrészt minden napunk így telik. Egy szörnyű autóbalesetben haltak meg majdnem 1 éve. Azóta ketten élünk egy házban, amit a nénikénk vett nekünk. Én nemrég hagytam abba a sulit, most vagyok 19. Steve 21 éves, és a szenvedélyéből él. Deszkázni tanítja a kezdőket. Egész jól fizet, és egyenlőre az ő pénzéből élünk, amíg nem találok magamnak egy normális munkát. Mikor megérkeztem a kávézóhoz, felvettem a deszkámat, majd beültem a kedvenc helyemre és vártam Adam-et a pincért aki itt minden nap kiszolgál engem.
-Szia Holly..mit hozhatok?-mosolygott rám kedvesen Adam.
-Szia Adam.. csak a szokásosat.. egy nagy adag jegeskávét.-felírta egy cetlire a rendelésemet és már el is tűnt. Amíg vártam a koffein adagomat a telefonomat babráltam és a twitteremet nézegettem, nyugodtan, csendben. Ez tartott talán fél percig, ugyanis bejött egy srác, majd a kávézó összes tinilánya letámadta és körbeállták. Igazából fogalmam sincs, hogy ki lehet, és miért rohanták le így, de nem is igazán zavartattam magam. Adam közben meghozta a kávémat így elkezdtem szürcsölni és az mellett twittereztem. Pár perc múlva a tömeg szétoszlott a srác pedig elindult felém.
-Szia.. leülhetek?-kérdezte egy bájvigyorral az arcán.
-Heló.. tessék..-mutattam az üres székre, hogy üljön le. Kért ő is egy jegeskávét és fürkészni kezdte az arcomat.
-Te nem ismersz engem?-kérdezte érdekesen.
-Kéne?-kérdeztem vissza fura fejjel, mire elmosolyodott.
-Zayn Malik vagyok.. téged, hogy hívnak?-nézett rám kérdőn.
-Holly Evans vagyok...-nyújtottam felé a kezem, mire felnevetett és megrázta.
-Lehetek pofátlan?-kérdeztem hirtelen, mire ijedten kapta rám a tekintetét.
-Annyira ne durván, de mondd csak..-nevetett fel.
-Miért rohantak le annyian?-kérdeztem érdeklődve, mire nagyot sóhajtott, majd belekezdett.
-Én vagyok Zayn Malik.. a One Direction-ból.. egy banda.. kb 2 éve futottunk be és azóta mindennapos, hogy ha nem veszek fel napszemüveget akkor lerohannak.. de látod most is van rajtam, mégis megtaláltak.-nevetett fel kínosan.
-Ahaa..értem.. és akkor nyilván vannak még bandatagok.. hányan vagytok?-érdeklődtem tovább ő meg mosolyogva válaszolt minden kérdésemre.
-5-en, és a többieket pedig ha akarod, majd megismerheted..-mosolygott rám Zayn.
-Rendben.. de nekem lassan mennem kell mert Steve-el találkozok az ugratópályánál..-néztem rá az órámra ami fél 2-t mutatott. Zayn-nek felszökött a szemöldöke és furán nézett rám, majd mintha elszomorodott volna.
-Ki az a Steve?-kérdezte fura fejjel.
-A bátyám.. majd megismered..
-Elkísérhetlek? Kíváncsi vagyok, hogyan deszkázol..-kérdezte mosolyogva, mire rábólintottam, majd elindultunk sétálva a pályához. Amint kiléptünk a kávézóból egyszerre nyúltunk a zsebünkbe és gyújtottunk rá, mire mindketten felnevettünk.
-Te dohányzol?-kérdeztük egyszerre és megint kitört belőlünk a nevetés.
-Igen, én már lassan 3 éve.. te?-kérdeztem tőle, mire elhúzta a száját.
-15 éves korom óta.. most vagyok 19..tényleg.. lehet, hogy pofátlanság megkérdezni, de.. hány éves is vagy?-kérdezte óvatoskodva, majd egy nagyot szívott a nikotinbombájába.
-19..-mosolyogtam rá, majd tovább sétáltunk a pályához, végig csendben. Mikor odaértünk a megbeszélt helyre, pont 2 óra volt és Steve is megjelent a kapuban, majd odajött hozzám és megölelt.
-Heló.. újonc vagy? A nevem Steve.. Holly bátyja vagyok..-mutatkozott be kicsit lihegve bátyusom.
-Üdv, én Zayn vagyok.. nem újonc, csak elkísértem Holly-t.. kíváncsi voltam, hogy deszkázik..-magyarázta fiús zavarában Zayn, majd leült a padra mi meg elkezdtünk ugratni, meg trükköket csinálni.
*Fél óra múlva*
Szegény srác még mindig ott ült a padon és csillogó szemekkel figyelte amit csinálunk, így gondoltam leülök kicsit pihenni.
-Nagyon durván tolod..nem hittem volna, hogy egy ilyen lány, mint te így tud deszkázni..-kezdett el hüledezni nekem Zayn.
-Kössz.. milyen? Milyen lány Zayn?-mosolyogtam rá, majd meggyújtottam a cigimet.
-Szép..-mondta ki nemes egyszerűséggel.
-Köszönöm, bár én kevésbé tartom magamat annak..-hajtottam le a fejem szégyenlősen, ami tőlem nem túl megszokott így csodálkoztam is magamon. Általában nem hatnak meg az ilyen szövegek és még nem igazán pirultam el attól, mert azt mondták szép vagyok.
-Figyelj, nekem mennem kell, de találkozhatnánk valamikor..megadod a számod?-nézett rám kérdőn, majd felém nyújtotta a telefonját. Beírtam a számomat, majd "Holly" néven elmentettem és visszaadtam neki.
-Akkor majd hívlak..Szia..-ölelt meg, majd két puszi és már itt sem volt. Visszaültem a padra, majd miközben még egyszer rágyújtottam Steve is társult hozzám és együtt füstölögtünk, míg én gondolkodni kezdtem ezen az egészen.
-Steve nem bírnál ki úgy egy napot, hogy megvárod amíg felkelek és addig nem bömbölteted a zenédet?? Tudod szar arra kelni, hogy dübörög a ház..-kiabáltam át a drágalátos bátyámnak, aki hajnalok hajnalán dübörögteti a zenét. Dél van, nagyszerű.. ilyen korán is rég keltem már..
-Nem bírnál ki úgy egy reggelt, hogy nem ordibálsz és esetleg normális időben felkelsz húgi??-kiabált vissza, mire én idegességemben felpattantam és átrohantam a szobájába, majd fejbe vágtam egy párnával. Meglepődve nézett rám, majd egy levakarhatatlan vigyorral az arcán megfogott egy másik párnát és püfölni kezdtük egymást. Pár perc múlva kifulladva, és röhögve terültünk el a padlón.
-Béke?-nyújtotta felém a kezét.
-Béke..-válaszoltam nevetve, majd kezet ráztunk. Visszamentem a szobámba és felvettem a kedvenc fekete Amsterdam-os pulcsimat, egy fekete csőgatyával és egy fekete Adidas cipővel, majd elindultam a szokásos helyemre, egy kisebb kávézóba.
-Mint aki gyászol..-nézett rám hüledezve Steve.
-Jó ez így..szeretem a feketét, nem kell beszólni..-boxoltam bele játékosan a vállába.
-Na én elmentem a kávézóba, 2kor tali az ugratóknál.-kiabáltam vissza az ajtóból, majd felkaptam a deszkámat és elindultam a 2 utcával odébb lévő kávézóba. Mint minden reggel..illetve délben. Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy imádok deszkázni. Tőlünk nem messze van egy ugratópálya ahova Steve-el minden nap lemegyünk pár órára. Ez megy már majdnem 1 éve. Amióta a szüleink meghaltak nagyrészt minden napunk így telik. Egy szörnyű autóbalesetben haltak meg majdnem 1 éve. Azóta ketten élünk egy házban, amit a nénikénk vett nekünk. Én nemrég hagytam abba a sulit, most vagyok 19. Steve 21 éves, és a szenvedélyéből él. Deszkázni tanítja a kezdőket. Egész jól fizet, és egyenlőre az ő pénzéből élünk, amíg nem találok magamnak egy normális munkát. Mikor megérkeztem a kávézóhoz, felvettem a deszkámat, majd beültem a kedvenc helyemre és vártam Adam-et a pincért aki itt minden nap kiszolgál engem.
-Szia Holly..mit hozhatok?-mosolygott rám kedvesen Adam.
-Szia Adam.. csak a szokásosat.. egy nagy adag jegeskávét.-felírta egy cetlire a rendelésemet és már el is tűnt. Amíg vártam a koffein adagomat a telefonomat babráltam és a twitteremet nézegettem, nyugodtan, csendben. Ez tartott talán fél percig, ugyanis bejött egy srác, majd a kávézó összes tinilánya letámadta és körbeállták. Igazából fogalmam sincs, hogy ki lehet, és miért rohanták le így, de nem is igazán zavartattam magam. Adam közben meghozta a kávémat így elkezdtem szürcsölni és az mellett twittereztem. Pár perc múlva a tömeg szétoszlott a srác pedig elindult felém.
-Szia.. leülhetek?-kérdezte egy bájvigyorral az arcán.
-Heló.. tessék..-mutattam az üres székre, hogy üljön le. Kért ő is egy jegeskávét és fürkészni kezdte az arcomat.
-Te nem ismersz engem?-kérdezte érdekesen.
-Kéne?-kérdeztem vissza fura fejjel, mire elmosolyodott.
-Zayn Malik vagyok.. téged, hogy hívnak?-nézett rám kérdőn.
-Holly Evans vagyok...-nyújtottam felé a kezem, mire felnevetett és megrázta.
-Lehetek pofátlan?-kérdeztem hirtelen, mire ijedten kapta rám a tekintetét.
-Annyira ne durván, de mondd csak..-nevetett fel.
-Miért rohantak le annyian?-kérdeztem érdeklődve, mire nagyot sóhajtott, majd belekezdett.
-Én vagyok Zayn Malik.. a One Direction-ból.. egy banda.. kb 2 éve futottunk be és azóta mindennapos, hogy ha nem veszek fel napszemüveget akkor lerohannak.. de látod most is van rajtam, mégis megtaláltak.-nevetett fel kínosan.
-Ahaa..értem.. és akkor nyilván vannak még bandatagok.. hányan vagytok?-érdeklődtem tovább ő meg mosolyogva válaszolt minden kérdésemre.
-5-en, és a többieket pedig ha akarod, majd megismerheted..-mosolygott rám Zayn.
-Rendben.. de nekem lassan mennem kell mert Steve-el találkozok az ugratópályánál..-néztem rá az órámra ami fél 2-t mutatott. Zayn-nek felszökött a szemöldöke és furán nézett rám, majd mintha elszomorodott volna.
-Ki az a Steve?-kérdezte fura fejjel.
-A bátyám.. majd megismered..
-Elkísérhetlek? Kíváncsi vagyok, hogyan deszkázol..-kérdezte mosolyogva, mire rábólintottam, majd elindultunk sétálva a pályához. Amint kiléptünk a kávézóból egyszerre nyúltunk a zsebünkbe és gyújtottunk rá, mire mindketten felnevettünk.
-Te dohányzol?-kérdeztük egyszerre és megint kitört belőlünk a nevetés.
-Igen, én már lassan 3 éve.. te?-kérdeztem tőle, mire elhúzta a száját.
-15 éves korom óta.. most vagyok 19..tényleg.. lehet, hogy pofátlanság megkérdezni, de.. hány éves is vagy?-kérdezte óvatoskodva, majd egy nagyot szívott a nikotinbombájába.
-19..-mosolyogtam rá, majd tovább sétáltunk a pályához, végig csendben. Mikor odaértünk a megbeszélt helyre, pont 2 óra volt és Steve is megjelent a kapuban, majd odajött hozzám és megölelt.
-Heló.. újonc vagy? A nevem Steve.. Holly bátyja vagyok..-mutatkozott be kicsit lihegve bátyusom.
-Üdv, én Zayn vagyok.. nem újonc, csak elkísértem Holly-t.. kíváncsi voltam, hogy deszkázik..-magyarázta fiús zavarában Zayn, majd leült a padra mi meg elkezdtünk ugratni, meg trükköket csinálni.
*Fél óra múlva*
Szegény srác még mindig ott ült a padon és csillogó szemekkel figyelte amit csinálunk, így gondoltam leülök kicsit pihenni.
-Nagyon durván tolod..nem hittem volna, hogy egy ilyen lány, mint te így tud deszkázni..-kezdett el hüledezni nekem Zayn.
-Kössz.. milyen? Milyen lány Zayn?-mosolyogtam rá, majd meggyújtottam a cigimet.
-Szép..-mondta ki nemes egyszerűséggel.
-Köszönöm, bár én kevésbé tartom magamat annak..-hajtottam le a fejem szégyenlősen, ami tőlem nem túl megszokott így csodálkoztam is magamon. Általában nem hatnak meg az ilyen szövegek és még nem igazán pirultam el attól, mert azt mondták szép vagyok.
-Figyelj, nekem mennem kell, de találkozhatnánk valamikor..megadod a számod?-nézett rám kérdőn, majd felém nyújtotta a telefonját. Beírtam a számomat, majd "Holly" néven elmentettem és visszaadtam neki.
-Akkor majd hívlak..Szia..-ölelt meg, majd két puszi és már itt sem volt. Visszaültem a padra, majd miközben még egyszer rágyújtottam Steve is társult hozzám és együtt füstölögtünk, míg én gondolkodni kezdtem ezen az egészen.
